A karácsony

A karácsony alapjában véve keresztény ünnep, amikor is megemlékeznek az emberek Jézus Krisztus születéséről december 25-én. Ezen a napon kezdődik a Föld északi féltekén a téli napforduló, illetőleg több keresztény szerző Jézus feltámadása és születése azonos napra esik, a húsvétot ők március 25-ére számolták, így lett karácsony dátuma is 25.-e. De ezek csak emberi találgatások, a lényeg, hogy ezen a napon, a Földtekén élő emberek jó része megemlékezik ezen a napon a Megváltó érkezéséről, megünnepli azt.

Bár a karácsony maga tradicionális keresztény ünnep, sok nem keresztény ember is megünnepli a karácsonyt, mint a szeretet ünnepét. Ilyenkor ajándék kerül a fa alá, finom, ünnepi fogások az asztalokra, lágy, karácsonyi zene a lejátszókba, fenyőfa a szobákba, amit ki-ki ízlés szerint díszít fel. Van, ahol karácsonyi égők ékítik az ablakokat girlandok, fagyöngyök a szekrényeket, s a koszorúk is néhol kikerülnek az ajtókra. Mindenki igyekszik becsempészni a karácsonyt az otthonába, és ezzel együtt a szívébe is. Ha valaki kíváncsi arra, hogy hogyan ünneplik az emberek ma a karácsonyt, akkor elég, ha a saját környezetében néz körül, vagy bemegy az emberek közé, figyel, kérdez. De hogyan ünnepelték régen?

Amikor a kereszténység államvallás lett, Jézus születését is hivatalosan ünneppé nyilvánították. A 4. századtól kezdték ünnepelni Jézus születésének napját minden év január 6-án, ami ma a Vízkeresztség (Epiphaneia, Epifánia) ünnepe. A század végére azonban a keresztény egyházak mindinkább áttértek a december 25.-ei ünneplésre és január 6.-a lett a Jordán folyóban való megkeresztelkedés, azaz a vízkereszt ünnepe. A reformáció megérkezésével (16. Század) a karácsony ünnepe némiképp változott.

Eddig a vallási liturgiáé volt a főszerep, amelynek fő helyszíne a templomban zajlott, ám ezután a karácsony egyre inkább költőzött be az otthonokba is. Az emberek a Biblia otthoni forgatásával otthon is igényelték a Megváltó születésének megünneplését. Ekkor kezdtek kialakulni a karácsonyi szokások is, mint a karácsonyfa állítás. Ez az evangélista Németországban vette kezdetét, s a 18. Század végére már egész Németországban szokássá lett. Egy századdal később ez a hagyomány átterjedt Ausztriába, majd végül egész Európában, később Amerikában is meghonosult ez a tradíció.

A fákat kezdetben gyümölcsökkel (dió, alma) és édességekkel díszítették. Voltak, akik gyertyákat tettek a fára vagy papírból készítettek girlandokat az örökzöldekre. Az üvegdíszek később kezdtek csak divatba jönni. A fa díszítésére ma már rengetegféle lehetősség van.

Magyarországon:

A szocializmus idején itt Magyarországon fenyőünnepként helyettesítették a vallási hátterű karácsonyt.  

A katolikus keresztényeknek Jézus születésnapján megtartott éjféli mise és a másnapi mise. Ezen a napon (24-én) egész napos, úgynevezett „karácsonyi böjtöt” tartanak, s este fogyasszák el a hagyományos karácsonyi étkeket. Eredetileg ez alma, dió, méz és fokhagyma volt. Később ezt felváltotta a böjtös bableves, s ezután a mákos guba. Mostanában nagy népszerűségnek örvend a hal és a töltött káposzta.

A néphagyományban fontos helyen szerepelt az ünnepi asztal helyes díszítése és az étkek is szigorú sorrendben következtek, mert a régiek mágikus erőt tulajdonítottak a feltálalt fogásoknak.  A megterített asztalra gabona magvakat szórtak s ebből a jó tojásért adtak a tyúkoknak is. A karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták s bő termést reméltek ettől. Az asztal alá szalmát tettek Jézus jászolba tétele emlékére. Ez a szalma később az állatok alá került hogy azok egészségesek legyenek. Volt, hogy gyümölcsfákra is kötöztek szintén a termékenység reménye miatt.

Ezekhez a szigorú rituálékhoz tartozott az is, hogy a gazdasszony nem állhatott fel a karácsonyi asztaltól vacsoránál, mert úgy tartották, hogy különben a tyúkok rosszul fognak tojni. Itt hazánkban a családok 24-én ültek össze.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket.

Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.

forrás: wikipedia.hu 

- Vissza az Ünnepek modulba -