|
Kölcsey Ferenc magyar költő, nyelvújító, kiváló szónok és politikus volt egyszerre. Himnusz című munkájának első versszaka népünk himnusza is egyben. A magyar nemzeti romantika egyik úttörője. Kölcsey arra a Magyarországra született, ami annak idején a Habsburg Császárság része volt, nem volt sem nemzeti, se nem rendelkezett nemzeti önállósággal.
1790. augusztus 8-án született egy Sződemeter nevű faluban, Szatmár megyében, ami a mai Románia területén fekszik. Nemesi családból származik, apja Kölcsey Péter, anyja Bölöni Ágnes volt. Három testvére volt. Öt évesen elveszítette édesapját, ekkor anyja a kis Kölcseyt Debrecenbe küldte tanulni, itt 1809-ig, azaz 14 éven át tanult. Amikor 12 éves lett, elveszítette édesanyját is, s ezután a háztartást Panni néni – a család hűséges, régi szolgálója - vezette tovább, s gondját viselte a 4 gyereknek. Jobb szeme világát gyermekkorában fekete himlőben veszítette el. Ebben a betegségben akkoriban sokan vesztették életüket, akik megmaradtak, mint Kölcsey Ferenc, ők megvakultak. Kölcsey Ferenc alapvetően beteges alkat volt, s emellett vérzékeny is. A gyermekek gyámjául Gulácsy Antal színházbérlőt és mecénást jelölték ki, aki anyagilag is támogatta a gyermekeket.
1805-ben ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel Csokonai Vitéz Mihály temetésén, s azután levelezésük folytán barátság szövődött kettejük közt, ami nagy hatással volt Kölcsey-re és Kazinczy lelkes tanítványa lett, s példaképül is őt választotta. 1809-ben befejezte jogi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban, s ezután Pestre ment törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett. 1812-ben kötészetet tanult, első versét 13 évesen írta 1903-ban. Ezek után Álmosdra vonult vissza, s képezte magát tovább, miközben öccseiről is gondot viselt.
1823. január 22-én készült el a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Ezt Erkel Ferenc zenésítette meg, s első versszaka lett a hivatalos magyar nemzeti himnusz. Az eredeti kéziratot Kölcsey aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. 1826-ban Szemere Pállal együtt Pesten megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot.
1829. évi tisztújításkor Szatmár megye tiszteletbeli aljegyzője, majd később 1832-ben főjegyzője lett. 1830. november 17-én a MTA (Magyar Tudományos Akadémia) igazgatósága Pozsonyban a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjává nevezte ki. 1832 novemberének 6. napján Szatmár megye országgyűlési követté választották. Kölcsey a reformok híve volt, s küzdött többek között Erdély és a többi elszakadt országrész visszacsatolásáért, a magyar nyelv jogaiért, s az Alkotmány átalakításáért. 1935-ben az Örökválság ellen szavaztak, s Kölcsey tiltakozásának jeléül lemondott tisztségéről. Hazatért, s ezután nem vállalt politikai közszereplést, csupán az irodalomnak szentelte napjait, s 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett.
Halála viszonylag hirtelen következett be. 1838-ban egy hivatalos útja alkalmával hirtelen érte a zápor, s ez úton meghűlt, majd augusztus 24-én egy heti betegeskedés után elhagyta a földi világot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
